Folytatjuk a sorozatot a Szt. Sz.-ről. Olv. Róm 8,22-23. 26-27. Arról lesz szó, hogy a Szt. Sz. esedezik a szentekért. Ezen belül: 1. Az imádságról általában. 2. A Szt. Sz. és J. Kr. esedezéséről. 3. Isten nagyságáról. 4. A mi imádságainkról.

1.) Az imádságról, a fohászkodásról általában

Azt olvastuk a 22.v.-ben, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik (= szülési fájdalmakban vajúdik) és nyög (= sóhajt) mind idáig. Ez arra mutat, hogy az ember bűne miatt szenved az egész teremtettség. De vajon ez a vajúdás és nyögés, imádkozás is? Igen, az! Azt kérdezte Isten Jóbtól: Jób 39:1 Vadászol-e prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-e? Zsolt 104:21 Az oroszlánkölykök prédáért ordítanak, Istentől sürgetik eledelüket. Másik kérdés: Jób 39:3 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniük? Figyeljük? Mikor az oroszlán éhesen ordít, vagy a holló éhesen kóvályog és kiáltozik, Isten hallja, hogy Hozzá kiáltanak, mert csak Ő tud segíteni. A zsoltáros azt mondja: Zsolt 104:28 Adsz nekik [és] ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. Hasonlóképpen minden növény, állat és ember Istenhez kiált, és Tőle kapja az életét, eledelét és megtartását.

1990 előtt sok orosz katonatiszt élt Debrecenben a családjával együtt. A feleségek közül többen itt szültek, és vajúdás közben így sóhajtoztak: „Bozse moj!” Vagyis: Istenem! Istent hívták segítségül ők is, noha hivatalosan még Isten létezését is tagadták. Kórházban betegeket látogató pap mondta, hogy még nem látott ateista haldoklót! Sok Istent tagadó híres emberről jegyezték fel, hogy haláltusájukban Istenhez kiáltottak. A hiábavalóság alá vetett teremtettségnek Isten a megtartója!

2.) A Szt. Sz. és J. Kr. esedezéséről

A 26.v.-ben olvastuk: maga a Szellem esedezik mi értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. (= sóhajtozás, nyögés). A Szt. Sz. átérzi a teremtett világnak, az embernek és főleg Isten gyermekeinek a vajúdását, nyögését, sóhajtásait, és esedezik értünk (= közbenjár az érdekünkben).

(1) A Szt. Sz. segítségére van szükségünk a mi imáinkban is. Ef 6:18 Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által.

Istenhez, az Atyához imádkozunk az Úr J. Kr. nevében, és a Szt. Sz. által.

(2) Magához az imához is a Szt. Sz. segítségére, erejére van szükségünk. A testünk, a körülmények visszatartanak, a lelkünk sokszor lehangolt, de a Szt. Sz. bátorít és erősít, hogy akkor is imádkozzunk.

(3) Most pedig arról olvastunk, hogy a Szt. Sz. nemcsak segít, hanem maga a Szt. Sz. imádkozik, esedezik értünk. Miért? 26.v.: Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk. A Szt. Sz. azonban tudja, és Ő Isten szerint esedezik (= könyörög, közben jár) a szentekért.

(4) A hívő ember teste Isten temploma! Az Úr Jézus azt mondta a templomról: Luk 19:46 Meg van írva: Az én házam imádságnak háza. Az újonnan született hívő emberekben Szt. Sz. lakik és könyörög értünk, imádkozik Istenhez, az Atyához!

Így lett a testünk, a Szt. Sz. temploma, imádság házává.

(5) Nemcsak a Szt. Sz., az Úr Jézus is könyörög érettünk Istennek. Róm 8,34b: Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is értünk. A megdicsőült J. Kr., Akinek az Atya átadott minden hatalmat mennyen és földön, most a mennyben értünk könyörög. Óriási kegyelem! Mindez döbbenetesen hívja fel a figyelmünket az imádkozás óriási értékére.

3.) Isten, az Atya nagyságáról

Az imádság rámutat Istennek, az Atyának a végtelen nagyságára. Az egész teremtett világ Hozzá fohászkodik. Tőle várja a megoldást, hogy megszabaduljon a rothadandóság rabságából. Tőle várja minden élő az életét, eledelét, megtartását. Előtte borulnak le a mennyei angyalok is. Jel 7:11 Az angyalok pedig mindnyájan a királyi szék, a Vének és a négy lelkes állat (= élőlény) körül állnak vala, és a királyi szék előtt arccal leborulának, és imádák az Istent.

Imádták a Bárányt, J. Kr.-t is: Jel 5:8 És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jó illatokkal tele, amik a szentek imádságai. (Látjuk?! Az imáink megvannak, és jó illatként kerülnek Isten elé!) Olvasd Jel 5:11-14 Minden angyal, minden teremtmény mennyen, földön és tengerben, a 4 élőlény, a 24 vén is mind áldotta Istent és a Bárány J. Kr.-t. A Szt. Sz. is Kr.-t dicsőíti, és Istenhez könyörög.

Végül maga J. Kr. is az Atyához könyörög. Amikor testben e földön járt, folyamatosan az Atyához imádkozott. De nemcsak akkor, hanem most is, megdicsőülve is esedezik értünk az Atyánál. Bár J. Kr. Isten Fia, Ő maga is Isten, és a Szt. Sz. is Isten 3. személye, mégis az Atyához imádkoznak.

Mindez rámutat arra, hogy milyen nagy és fenséges az Isten, a mindenség Atyja! Rámutat arra is, milyen szerető és kegyelmes, hogy a mi imáinkat is meghallgatja J. Kr.-ért. Bármikor mehetünk Hozzá, nincs Nála külön „fogadóóra”, nem kell előre „bejelentkezni és időpontot kérni”. Ha valamit nem jól mondunk vagy kérünk, a Szt. Sz. kiigazítja. Milyen kegyelmes és milyen hatalmas a mi Istenünk!

Ez egyúttal arra is rámutat, milyen oktalan a Sátán, aki fel mert lázadni Isten ellen. DE megmutatja az ember bukásának a mélységét is: Képes Istent gyalázni, káromolni, sőt még a létét is tagadni. Belsazárnak, Babilon utolsó királyának azt üzente az Úr: Dán 5:23 Felemelkedtél az egek Ura ellen, …és az ezüst- és arany-, érc-, vas-, fa- és kőisteneket dicséréd, akik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek. Az Istent pedig, akinek kezében van a te lelked, és előtte minden te utad, nem dicsőítetted. Kegyelem, hogy dicsőíthetjük az Urat. Kegyelem, hogy minket arra biztat, hogy imádkozzunk Hozzá! Éljünk hát ezzel a nagy lehetőséggel!

4.) A mi imádságainkról

Azt olvastuk: 26.v.-ben: Hasonlatosképpen pedig a Szellem is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Szellem esedezik mi értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.

Ezzel kapcsolatban két kérdésről fontos szólnunk:

(1) Mit kellene kérnünk és hogyan? Mi az, amit nem tudunk, de amiért a Szt. Sz. esedezik? Olv. Róm 8,28-30: Azt olvastuk: akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek. Isten mindent megtett, hogy Kr.-hoz hasonlóak legyünk: elhívott, megszólított az Ige és a Szt. Sz. által. Megigazított, vagyis igazzá tett, mert J. Kr. vére eltörölte a bűneinket. „Meg is dicsőített”. Ez ugyan még előttünk van, de Isten már így tekint ránk, mert egészen biztos, hogy dicsőségre vezet. A testünket is megváltja, és Kr. testéhez hasonló dicsőséges testet kapunk, és abban a testben leszünk együtt mindörökké J. Kr.-al a mennyben. Isten mindent a javunkra munkál, ami azt jelenti, hogy minden, ami csak ér ezen a földön, a látszólag rossz vagy nehéz dolgok is ezt a jó célt szolgálják, hogy J. Kr.-hoz hasonlóvá váljunk. Így olvastuk: akik Istent szeretik, minden javukra van. Az újonnan született hívő ember szereti Istent, mert meg van írva: Róm 5:5 az Istennek szerelme (=szeretete, agapé) kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által…

Most gondoljunk arra, mit szoktunk mi kérni Istentől? Pl. Ha beteg valaki, kérjük, gyógyítsa meg az Úr. Viszont nem tudjuk, hogy az a betegség hogyan szolgálja Istennek azt a célját, hogy pl. a hitetlent megszólítsa, a hívőt pedig Kr. képére formálja. Lehet, hogy ezt a gyógyulással éri el Isten, de lehet, hogy a betegség fenntartásával tud leghatékonyabban Kr.-hoz hasonlóvá tenni.

Vagy pl. itt van a háború a szomszédban, és vele együtt nálunk is megjelent az energiaválság, a drágaság, az infláció, a félelem sokakban. Miért szoktunk imádkozni? Legtöbbször azért, hogy mindez minél hamarabb szűnjön meg, különösen a háború borzalma. De ha Isten megengedte, valami jó célja is van vele. Ki tudja megmondani, hogy a sok millió ember közül Isten mivel éri el a célját az egyiknél, és mivel a másiknál? Mi nem tudjuk, de a Szt. Sz. tudja. Azt azonban mindig tudnunk kell, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik [az] [ő] végzése szerint hivatalosak.  Ő azt akarja, hogy az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyünk. A Róm 8,31 arról is biztosít, hogy ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Olv. Róm 8,32-39: Isten mindennel megajándékozott Kr.-ban. Bármi történjék is, senki és semmi nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől (= szeretetétől, agapé), mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.

(2) Kérdés: Ha úgysem tudjuk mit és hogyan kérjünk, de a Szt. Sz. esedezik értünk, akkor mi ne is imádkozzunk? Ehhez még hozzáteszem Zsolt 139:4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! Akkor felesleges imádkozni? Távol legyen! Hiszen az Isten Igéje sok helyen arra szólít fel, hogy imádkozzunk. Kérjünk, zörgessünk! Imádkozzunk másokért is, legyünk közbenjárók! Mert a Szt. Sz. kiigazítja az imáinkat, és jó illatként kerül Isten elé.

Ézs 59:16 És látá, hogy nincsen senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró.

Ez 22:29-31 A föld népe nyomorgatást cselekszik és ragadományt ragadoz, a szűkölködőt és szegényt sanyargatja, s a jövevényt törvénytelen nyomorgatja. 30 És keresék közülük valakit, aki falat falazna, és állana a törésen én előmbe az országért, hogy el ne pusztítsam azt; de senkit nem találék. 31 Ennek okáért kiontám haragomat reájuk, megemésztém őket búsulásom tüzével… Volt idő, mikor Isten közbenjárót keresett, hogy megkegyelmezzen az országnak! A közbenjáró J. Kr. előképe. De később annyira megromlottak, hogy Isten már azt mondta: Jer 14:11 Ne könyörögj e népért, az ő javára.

Minket még közbenjáró imára szólít fel az Ige: Olv. 1Tim 2:1-5. Kiváltság, hogy az egyetlen közbenjáró, J. Kr. munkatársai lehetünk a Szt. Sz. segítségével!

Befejezés:

Szó volt az imádságról általában; a Szt. Sz. és J. Kr. esedezéséről; Isten, az Atya nagyságáról és jóságáról és a mi imádságainkról. Láttuk, hogy az imádságban is a Szt. Sz. segítségére van szükségünk, mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de a Szt. Sz. esedezik mi értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.

Arról is szó volt, hogy Isten a hívő embereknek mindent a javukra munkál, hogy Fia ábrázatához hasonlóvá legyünk. Isten velünk van, és senki nem árthat!

Legyen áldott az Úr ezért is! Ámen.